Mi, magyarok, amit csak lehet, kirántunk. Eleink, Rúzsa Sándor, Angyal Bandi, Sobri Jóska és betyártársaik fokosukat, bugylibicskájukat rántották ki nyeregtáskájukból. Mi mást ajánlunk. ;-)
Egy londoni étterem fehér szarvasgombával töltött aranyozott homárt kínál potom hatszázezer forintért, egy svájci csokoládégyár pedig aranyreszelékkel bevont pralinét, amely a minimálbér kétszeresébe kerül, ám az aranyevés mégsem az újgazdagok találmánya. A bizánciak kezdték, az arabok folytatták, a középkori Európa tőlük tanulta. Egy firenzei bankár például aranyporba forgatott mandulás kalácsot szolgáltatott fel azon a lakomán, amelyet a nápolyi király tiszteletére adott. Eközben valahol… egy velencei kalmár arany borjúszeletet tálalt fel vendégeinek. Ez a pazarló életforma úgy felbőszítette a milánói szakácsokat, hogy feltalálták a szegények aranyát, a panírt. Lisztben, tojásban és kenyérmorzsában hempergették meg, így az ő húsuk is aranysárga lett. Elmondhatjuk tehát, hogy az aranyevés hóbortjának köszönhetjük az óriási rántott sertésbordánkat, nagyétkűeknek persze (30 dekás).

Kövess bennünket weboldalunkon, Facebookon, Instagramon, Tumblr-en!