Egyik vendégünk vélekedése majdnem stimmel is, hiszen hideg, szürke, olykor havas-jeges, és sötét időszak az év utolsó hónapja, amikor már mindenki az ünnepekre készülődik, és talán csak egyedül ez tartja bennünk a lelket. Minden híresztelés ellenére azonban a Karácsony továbbra sem a mértéktelen, és esztelen szerzés és habzsolás, hanem a család, és a szeretet ünnepe. Szerencsések vagyunk, mert Tőletek sok szeretetet kapunk, és egy kicsit talán egy család is vagyunk. Egész évben azért dolgoztunk, hogy Ti a lehető legizgalmasabb ajánlatok, legízletesebb ételek és italok közül választhassatok, és jól érezzétek magatokat nálunk. Bizonyára volt, amikor hibáztunk, vagy éppen több időbe telt kivárni, mire nekiláthattatok kedvenceiteknek, de hát egyrészt – ahogy mondani szokták – „lassú munkához idő kell”, másrészt - komolyabbra fordítva - a minőségi és mindig frissen készített ételeinknek meg kell adni a módját! Ebből jövőre sem engedünk, és továbbra is azon leszünk, hogy kivételesen magas nívót tartsunk, és mindenkit maximálisan ki tudjunk szolgálni.

Karácsonykor legyetek együtt szeretteitekkel, a családdal, emlékezzetek azokra, akik már nincsenek közöttünk, és gondoljatok arra, hogy egy kedves szó, egy érintés, egy ölelés sokkal többet ér bármilyen csilli-villi ajándéknál! (Na jó, ha kaptok aputól egy Maseratit, azért tessék örülni neki!)

Minden kollégánk nevében békés, és szeretetteljes Karácsonyt kívánunk!

Kövess bennünket weboldalunkon, Facebookon, Instagramon, Tumblr-en!

Egyszer hallottunk két ismerőst beszélgetni, akik így üdvözölték egymást: „Hej, de rég találkoztunk!” mire a másik: ”Azért, mert nem ugyanabba a templomba járunk.” Na ezért kell ugyanabba a pubba járni! Pár évtizede még csak ízlelgettük a szót, hogy „pub”. Mennyivel jobban is szól, mint az, hogy kocsma, krimó, vagy még rosszabb esetben akárhányas számú italbolt! Az angolszász eredetű kifejezés a „Public house”-ból rövidült, és valóban a köz érdekeit szolgálja, ráadásként jóval kulturáltabb is, mint az imént felsorolt becsületvesztők.

Érthető okokból egy pub ételkínálata nem feltétlenül a legkifinomultabb gasztronómiai műremekeket tartalmazza, inkább jellemző a karakteres ízvilág, és a bőséges kalóriamennyiség, ami kell is, hogy az ember jobban bírja a különleges sörök pintszámra való bekebelezését. Az egyik legismertebb klasszikus a fish and chips, ami tényleg nem túl bonyolult, de annál egyszerűbb! Mi lime majonézzel dobjuk fel. Aztán ha még mindig a sör-témára vagyunk ráfeszülve, ott a sörben sült egész kemencés csülök, amit ember legyen a talpán, aki pihenő nélkül be tud küldeni. Egészen különleges ízélményt nyújt a marhapofa hagymalekvárral, és tükörtojással, de ha tésztára vágytok, esetleg némi édességre, nálunk akkor sem fogtok csalódni. Decemberben frankón elhozzuk nektek a pubok világát, a Világ pubjait! Legalább másnap lesz mit meggyónni…

Kövess bennünket weboldalunkon, Facebookon, Instagramon, Tumblr-en!

Bizonyára sokan emlékszünk még a régi, legendásan ötletes tévéreklámra, amikor emberünk sehogy sem tud az asszony kedvére tenni, mert ő ragaszkodik a címben szereplő szárnyashoz. Nos, azóta évtizedek teltek el, a reklámok javarésze ma már egészen fantáziátlan, de a csirke sosem megy ki a divatból, és ez egyáltalán nem a véletlen műve. Sőt, eleink már 5-7000 éve is előszeretettel fogyasztották, igaz, hogy akkoriban még hírből sem ismerték az egészséges táplálkozást. (Mondjuk nem is volt túlsúlyuk, magas vérnyomásuk, meg cukorbetegségük…)

Ezen sorok írójának legkorábbi emlékei a csirkéről egy büféhez kötődnek, ahol a kirakatban volt a hatalmas grillsütő, benne pedig ott pörögtek a madarak hosszú nyársakon. Bármeddig el tudtam volna nézni őket, és ez azóta sem változott, főleg hogy a - már említett - bugyuta reklámokból egy idő után elegem lett. Sokkal jobb, mint a tévéműsor. Na és az az illat!

Anélkül hogy elmerülnénk az emberi szervezet szövevényes biokémiájában, maradjunk annyiban, hogy a csirkehús – azon felül, hogy ha jól készítik el, nem csak nagyon finom, hanem – fontos szerepet is játszik táplálkozásunkban. Vitaminokat, és nyomelemeket tartalmaz, és több mint 20%-a fehérje, zsírtartalma viszont jóval alacsonyabb, mint a vörös húsoké, ezért szinte „büntetlenül” fogyaszthatjuk. (Persze észszerű keretek között - a testépítők non-stop „csirkerizs”, rosszabb esetben „csirkerizsa” étrendjét senkinek sem ajánljuk.) A mell íze semleges, ezért szinte mindennel nagyszerűen variálható, és bár ez a legszárazabb rész, egyáltalán nem kell, hogy fojtogasson! Mi rántani szoktuk, vagy paradicsomot halmozunk rá sajt társaságában, aztán kemencében sütjük meg, de készülhet krémsajttal és sonkával is. Ha fűszeresebbre vágytok, jó választás lehet a klasszikus kijevi verzió, vagy a snidlinges juhtúróval töltött szezámmagos bundás változat is. Ha mindezeket kipróbáltátok, további finomságokat is kóstolhattok nálunk, ráadásként nem csak hogy a konyhai munkálatokat hagyhatjátok ki, de még az esetleges perlekedést is megúszhatjátok életetek párjával, ha nem megfelelő formátumú csirkét vittetek haza.

Kövess bennünket weboldalunkon, Facebookon, Instagramon, Tumblr-en!

Rég megállapították, hogy az evolúció éhezésre tervezett minket, így minden kalóriát elraktározunk rosszabb időkre. Annak ellenére azonban, hogy a mammutok elfogytával az étkezés nem pusztán létfenntartás, hanem az örömforrások közé került, még nem vált teljesen veszélytelenné... Az evés számtalan filmben is megjelenik, és ha már az éhezésnél tartottunk, az 1925-ös Chaplin-féle Aranylázban épp ezt elkerülendő, emberünk a bakancsát főzi meg, majd másodmagával el is fogyasztja. A klasszikus jelenetet három napig filmezték, 62 alkalommal álltak le közben, és a legkevésbé sem szólt az élvezetekről a vásznon, pedig a bakancs medvecukorból készült.

Ennek örömére aztán később Chaplint inzulinsokkal vitték kórházba. Az Indul a bakterház Bendegúzának fejét kemény fából faragták, mert a "Hiszen javulnék én, anyám, de nem megy az olyan könnyen faluhelyen." riposzt után kapott pofonból a másodikat a leveses tányér adja, de ez meg se kottyan neki. Nem úszták meg azonban ilyen könnyen a gombócdobálást, hiszen Bendegúz olyan erővel dobta fejbe Koltait, hogy a színész arca feldagadt, így leállt a forgatás. Ha további legendás filmeket kellene sorolni, bizonyára eszünkbe jutna az olasz

Nagy zabálás, ami valljuk be, nem valami gusztusos, de talán a legikonikusabb zabálós jeleneteket mégis az ugyancsak olasz Bud Spencer-Terence Hill párostól kaptuk. Évtizedekkel a forgatások után Spencer elárulta, hogy nem is igazán kedveli a hagymás-csilis babot, amit irgalmatlan mennyiségben fogyasztottak. (Ezek után már csak az lenne a kérdésünk, hogy mi lett volna akkor, ha szereti is?) Partnere, a hozzá képest kákabélű(nek látszó) Terence Hill sem marad le étvágyban barátjától, és a forgatási szünetekben állítólag tényleg annyit bírtak enni együtt, hogy végül már a stáb tagjai kezdtek rosszul lenni.

“-Mi a specialitásuk? – A zöldbabos rizs. – Nekem jó lesz. - Nekem is nagyon jó lesz! – Két zöldbabos rizs… – Legyen inkább négy. – Legyen inkább nyolc. – Nyolc?! Ez aztán a diéta!”

Persze a filmekben minden nagyobb, mint az életben, az étvágy, és a bunyók is, ám hőseink - tekintve hogy megzavarják őket az étkezésben - kiosztanak sokszor nyolc adag mázsás pofont, így állítva vissza a Világ törékeny rendjét.

Nálunk szerencsére nem szerepel az étlapon nyakleves, ám ízletes ételekből annál több! Fontos a minőség, de azért tegyük a szívünkre a kezünket, nem baj, ha rendesen megpakolják azt a tányért. Ígérjük, hogy ha eljöttök, a mennyiség is rendben lesz, és senki sem távozik tőlünk éhesen!

Kövess bennünket weboldalunkon, Facebookon, Instagramon, Tumblr-en!

Ehhez hasonló elmésségeket szerintem reggelig tudnánk sorolni, ám azért nagyon nem mindegy, hogy miből, hogyan, és mennyit fogyasztunk. Szinte minden valamirevaló országnak meg van a maga nemzeti itala, amire esküszik, hogy annál nincs jobb, nekünk magyaroknak ilyen a pálinka. Az egykor a szegények kávéjának is nevezett gyümölcspárlat karrierje évszázadokkal ezelőtt indult, és bár akkor még nem volt használatban az „amiből lekvárt lehet főzni, abból pálinkát is” posztulátum, még ezen is túlmentek eleink, mikor gabonából, céklából, egyéb gyökerekből, sőt, borsóból is megfőzték a magukét.

Az előállítás egyre kifinomultabb lett, és ha borsóból ma már nem is, de mindenféle gyümölcsből készül ez a nemes nedű, aminek további variációi az ágyas és/vagy mézes pálinkák még erőteljesebben hordozzák az alapanyag zamatait, illatait. A jellemzően 40 százalékos alkoholtartalom környékén kezdődő ital fogyasztásának is meg vannak a szabályai, és nem feltétlenül a „mértékkel és tartózkodással” kapcsolatosan. (Tehát nem mérték a lóvödör, és nem tartózkodunk az asztal alatt!) Ha már pálinkát iszunk, adjuk meg a módját! Egy rendes pálinkáspohár kifejezetten a segítségünkre lesz, mikor alaposan szemügyre vesszük, és megszagoljuk az italt. Ha több párlatot is szeretnénk kóstolni, célszerű a könnyedebb, frissebb ízvilág felől a fajsúlyosabb, karakteresebb aromák felé haladni, és közben mindig egy kis szünetet tartani, vizet, sajtot, ropogtatnivalót fogyasztani. Hagyjunk időt az élménynek, és az ízlelésünknek, ne habzsoljunk! Nem szabad ledönteni, hanem szépen lassan élvezni kell minden cseppjét, és persze a nyugalmat, ami szétárad tőle bennünk. Kis mennyiségű alkohol növeli az étvágyat, némi pírt ad az arcnak, és nem csak festékek, kámfor, gyanták, és alkaloidok, hanem a hangulat oldására is alkalmas.

Nálunk – ahogy azt minden étellel és itallal kapcsolatosan megszokhattátok – kizárólag minőségi pálinkák várnak arra, hogy valaki igazán értékelni tudja mindazt a munkát, és szakértelmet, amit a pálinkamesterek cseppenként tettek hozzájuk.

Az itáliai kezdetek idején a gyógynövényekkel lepárolt szeszt még az élet vizének is nevezték, ám azóta árnyaltabb lett a kép. Egy orvostól hallottuk egyszer: „Az alkohol voltaképpen közönséges méreg, de van egy olyan mellékhatása, hogy baromi jól érezzük magunkat tőle.” Legyen a pálinka gasztronómiai élvezet, és ne kellemetlen helyzetek, és irgalmatlan fejfájás forrása! Fogyasszuk mértékkel! (Nem unjátok már megint ezt a lóvödör-dolgot?!)

Kövess bennünket weboldalunkon, Facebookon, Instagramon, Tumblr-en!

...és a sütőtök krémlevesre szórt illatos „balkon” szalonna időszaka, ideje újabb mulatság után néznünk!

Ezen két orbitális marhaságot mi magunk hallottuk, előbbit még hirdető táblán is volt szerencsénk látni, de hát nem lehet mindenki okos, és azért egy ostoba liba is jó lehet a háznál… Mostani sztorink kezdetei a történelem sűrű ködéből tűnnek elő, amikor városunk még a római cézárok uralmát nyögte, ekkor született Savariában (Tours-i) Szent Márton, aki később Magyarország egyik fő patrónusa, és Burgenland védőszentje is lett. A legenda szerint mikor Tours püspökévé akarták választani, ő ezzel nem értett egyet, és a libák közé bújt el az ólban, ám azok lebuktatták a hangos gágogásukkal. November 11-e ezzel együtt a tél beköszöntét is jelentette a rómaiaknál, akik ekkor Mars isten – akitől Márton neve is származik - szent madarát, ludat fogyasztottak, bőséges mennyiségű újbor kíséretében.

A mezőgazdasági munkálatok végén, a hideg napok eljövetelével mindenki egyre jobban beszorul valami fedett helyre, és vajon mit lehet tenni az unalom ellen? Előkerülhetnek végre a nagy mellek, és a forró combok! Na, nem kell megijedni, nem váltottunk profilt, továbbra is maradunk a gasztronómiánál. Ha Márton nap, akkor sült libacomb, párolt káposztával, tepsis, vagy rozmaringos sült burgonyával! A legtöbben körülbelül erre gondolnak ilyenkor, ám mivel a liba húsa karakteresebb, fűszeresebb, és szaftosabb, mint a csirkéé, ezért a libás variációk száma is végtelen. Készülhet akár tárkonyos leves, megtölthetjük gesztenyével, vagy egyébbel, fogyaszthatjuk máját zsírjában, de a paprikás is jól tud csúszni juhtúrós nokedlivel. Nos, mi már készülünk, és a Márton-napi ajánlatot is a legnagyobb gondossággal állítjuk össze, hogy ismét különleges élményekkel gazdagodhassatok! További jó hír, hogy jó borokból sem lesz hiány, hiszen „Márton az újbor bírája.”

Legvégül pedig a legfontosabb. A néphagyomány szerint „Ki Márton napján libát nem eszik, egész évben éhezik.” Ugye Ti sem kockáztatnátok?

Kövess bennünket weboldalunkon, Facebookon, Instagramon, Tumblr-en!

Minden színével, illatával - és baromi sok esővel… Jönnek a fázós reggelek, plédbe burkolózós, összebújós esték, forró teák, a fűtésszámla, és a Halloween.

Sokan most kaptátok fel az iszapot, hogy már megint ez a marhaság, és hogy magyar ember nem helovínezik, mert nálunk mindenszentek és halottak napja van. Anélkül hogy részletekbe bonyolódnánk, maradjunk annyiban, hogy egy ősi kelta ünnep, római közvetítéssel került a terjeszkedő kereszténység látókörébe, amiből később az általunk ismert emléknapok kialakultak, Írországban pedig a mindenszentek (éjszakája) az All Hallows’ Eve. De talán nem is ez a legfontosabb, hanem az, hogy az őszt sokan az elmúlással hozzák összefüggésbe, pedig jobb volna talán a megnyugvás, és elmélkedés szinonimájaként gondolni rá. Még a természettől teljesen elszakadt városi ember is érzi, hogy lelassul a Világ, a gyümölcsfák megszabadulnak terhüktől, és leveleiktől… Legnagyobb szerencsénkre ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy ne ehetnénk igazán jókat!

Az ősz ízei kivételesen aromásak, koncentráltak, talán éppen ezért is szeretjük őket nagyon. A sütőtök krémes édessége, az erdei gombák jellegzetes fűszeressége, a birsalma mókás fanyarsága, a méz selymes finomsága, a juhtúró sós szúróssága, az érlelt sonka testessége, és a gesztenye füstössége egészen különleges gasztronómiai örömöket ígérnek, amelyeket igazán kár volna kihagyni. Ezen remek alapanyagok meghálálják a törődést, a variációk száma szinte végtelen, most pedig mi is mutatunk párat, amelyeket természetesen meg is kóstolhattok nálunk. Az esős időjárás tehát egyáltalán nem kell, hogy rányomja a bélyegét a hangulatunkra, találjuk meg az ősz kincseit, és élvezzük azokat!

Aztán ki tudja, lehet, hogy egy pohárka jófajta ital után még a tökfaragáshoz is megjön a kedvünk…

Kövess bennünket weboldalunkon, Facebookon, Instagramon, Tumblr-en!

A kettő pedig szervesen kapcsolódik egymáshoz. Ha azonban a létszám egy bizonyos szintet túllép, adódhatnak problémák.

Mert miről is lesz emlékezetes egy parti? Legtöbben szerintem az élményre szavaznánk, meg a jókedvű szelfikre, ám azért ha otthon szervezzük meg a találkozót, történhetnek balesetek, a plafonon akár évekig nézegethetjük a pezsgődurrantás nyomait, és a szőnyeg foltjait sem győzzük majd takargatni. Mikor pedig a buli végén, a „romhalmaz” közepén, hullafáradtan lehanyatlunk egy fotelba, felmerül, hogy... nos, ismerős?

„Jééé, nem is tudtam, hogy itt van ilyen!” – kiáltott fel egy kedves ismerősünk, mikor meglátta a különtermünket. Hiába törzsvendég, és hosszú évek óta szokott rendelni is tőlünk, tátva maradt a szája, pedig nem volt eddig sem titok, hogy van egy helyiségünk a hátsó traktusban, amit direkt arra találtunk ki, hogy az imént részletezett katasztrófákat el tudjuk kerülni. Hangulata tökéletesen illeszkedik a jól ismert elülső részhez, ám mégis meghittebben tudunk együtt lenni családunkkal, barátainkkal, ismerőseinkkel, kollégáinkkal.

A nagyjából 20-25 fős kapacitás biztosítja, hogy „nem veszünk el” a tömegben, mindenki mindenkivel kényelmesen tud egy pár szót váltani. Külön bejárat biztosítja, hogy ne kelljen az éttermen átvágni sem befelé jövet, sem pedig akkor, ha egy jó szivarnak hódolnának. Szülinapok, névnapok, családi-baráti összejövetelek, legény-, és leánybúcsúk, és céges bulik helyszíne lehet tehát a hátsó termünk, ráadásul az ételről-italról is mi gondoskodunk. (Tudjátok, az otthon az a hely, ahol vacsora után el kell mosogatnotok. )

Külön megbeszélés tárgya szinte minden, maximálisan rugalmasak vagyunk, - akár kedvezménnyel, akár ételekkel - és zártkörű rendezvénynél garantáltan akkor van záróra, amikor Ti szeretnétek. Nektek nincs is más dolgotok, mint check, truváj, szelfi.

Aki nem hiszi, járjon utána.

Kövess bennünket weboldalunkon, Facebookon, Instagramon, Tumblr-en!

Nem, nem a GDP, hanem az egy főre jutó éves halfogyasztás. Oké, nem is vagyunk egy tengeri nagyhatalom, ám azért folyóink, tavaink vannak. Mondjunk gyorsan a rántott halon és halászlén kívül egy harmadik halételt, úgy, hogy a ruszli, meg szardínia nem ér! Na ezért (is) eszünk kevés halat.

Sokan, sokszor leírták, hogy ez nem jó, a halfogyasztás növelésével valószínűleg tovább, és legfőképpen egészségesebben élhetnénk, a japánok például több mint tízszer annyi halat esznek, mint mi, és átlagosan 8 évvel tovább élnek. Ez mind szép és jó, kerekedjünk hát fel, és szerezzünk halat! Szinte idáig hallom, ahogy kattognak a fogaskerekek, és tényleg nem egyszerű a mutatvány. Elmehetünk például horgászni! Na jó, nem. Klasszikus halpiac híján ugyan nem lehetetlen jó minőségű friss halhoz jutni, de menni kell utána, az biztos. Másik lehetőségként választhatunk fagyasztott terméket is, ám ha csak egy sima, egyszerű rántott, vagy sült halra vágyunk, akkor sem kecsegtet minket a siker mámorítóan édes ígéretével az „akár 80%-ban” halat is tartalmazó zacskózott jégdarab-halmaz, ami kiolvadva felére, sütve hatodára megy össze, és még szét is mállik. Persze-persze, vegyünk egész halat, a háziasszony borzasztóan fog örülni neki, ha lehet pikkelyezni, nyúzni, zsigerelni, és még a plafon is halas lesz a konyhában. Macerás ez a hal-dolog, maradjunk annyiban - arról nem is szólva, hogy legtöbbünknek fogalma sincs róla, hogy mennyi igazán finom fogást lehet készíteni belőlük. Nincs igazi hagyománya, nem értünk hozzá, esetleg büdösnek tituláljuk, és kihagyjuk az étrendünkből. Marad a karácsonyi kötelező halevés, meg nyáron papírtálcáról betolunk egy „balatoni” hekket a strandon. Mindeközben még az sem zavar meg ebben minket, hogy a hekk tengeri hal.

Nem is akármilyen! Vaskos, kemény, és fehér húsa csaknem szálkamentes, egyben marad, íze pedig egyáltalán nem tolakodó. Kalóriaszegény, ugyanakkor kiváló fehérjeforrás, és a sokat emlegetett Omega 3 zsírsavakkal is ellátja szervezetünket. Azon felül, hogy ezzel máris sokat tettünk keringésükért, a hekket szinte végtelen számú variációban használhatjuk leveshez, ragukhoz, süthetjük, panírozhatjuk, fűszerezhetjük kedvünkre, így megunni biztosan nem fogjuk. Néhány ötletet tőlünk is el lehet lesni, ráadásul az egész beszerzési-elkészítési tortúrától is megmenekülhettek, és egyedül az élvezetes részre koncentrálhattok, mert mi már mindent meghekkeltünk nektek. Kedvező ár/érték arányban.

Kövess bennünket weboldalunkon, Facebookon, Instagramon, Tumblr-en!

"... A világon lesz egy generációnyi idióta.” - mondta Albert Einstein, a valaha élt egyik legnagyobb koponya a Földön, még jóval a mobilinternet, és az okos telefonok hajnala előtt.

De tényleg! Minek tapicskoljuk a képernyőt, amikor akár össze is futhatnánk? Az ember egyik éltető eleme a társaság és a beszélgetés, amihez nyugodt körülmények között leginkább egy asztal körül üldögélve, eszegetve, iszogatva jutunk hozzá. Családtagokkal, barátokkal, kollégákkal jó néha összejönni, és lehuppanni egy kellemes helyen, majd rendelni kedvenceinkből. Persze nem mindegy, hogy mindehhez milyen környezet, és kiszolgálás párosul, és hogy az ember mennyire tudja - jó értelemben - „elengedni” magát. Nálunk garantáltan magatok mögött hagyhatjátok a stresszt, és akár el is bújhattok a világ elől egy félreeső boxban. Tehetitek mindezt úgy, hogy közben különleges gondossággal készült fogásokat ehettek, legyen szó gourmet-élvezetekről, vagy éppen egy jól megpakolt, finomra sütött pizzáról.

A bőséges választék kapcsán azonban fel kell készülnötök rá, hogy nehéz lesz a választás, ám ez sem lehet gond, mert a legközelebbi alkalomra is marad felfedeznivaló. Mindeközben érdemes figyelni a szezonális kínálatunkat, hiszen mi az évszakok váltakozását is követjük, így az adott pillanat, vagy időszak hangulatát még teljesebben át tudjátok velünk élni.

Nekünk fontos, hogy Ti elégedetten dőljetek hátra, és az éhség és szomjúság elmúltával újra „színesben lássatok” mindent! Mert a világ csodaszép, és nagyrészt valóban rajtunk múlik, hogy az életünkből mit tudunk kihozni! Ha pedig már tényleg menthetetlenül púposra ettétek magatokat, és már egy szót sem tudtok kinyögni, még mindig csetelhettek egymással szép csendben az ingyenes WiFi istenének mindenható könyörületességéből.

Ámen!

Kövess bennünket weboldalunkon, Facebookon, Instagramon, Tumblr-en!