Rengeteg olyan kifejezés van a magyarban, ami valamilyen módon az ételekkel kapcsolatos. Amikor például elmész csak úgy céltalanul kolbászolni. Vagy rizsázol valakinek, aztán meg mehet a lecsóba. Ilyenkor nem kell sokat tökölni, ha egyszer már lekenyerezted. Veled ne kukoricázzon, mikor fel vagy paprikázva! A túróba is! Aztán van, amikor tejelned kell, mert különben kisajtolja belőled. De az is lehet, hogy előre le is vajazzátok. Vagy amikor úgy be vagy sózva, hogy hiába mondják, hogy senkinek nem repül a sült galamb a szájába, és hogy kutyából nem lesz szalonna, meg különben is puding próbája az evés -mindez lerágott csont, és falra hányt borsó.

Kicsi a bors, de erős mi? Például amikor borsot törsz valakinek az orra alá és csodálkozol, hogy kolbászból van a kerítés, sajtból meg a Hold. Most persze lehet azt mondani, hogy “ez elég gyenge volt”. De mi erre közöljük, hogy nem ér a nevem, káposzta a fejem. És ha erre nem tudsz mit mondani, akkor mákunk van! Zsír mi? (Ui: Nem akartunk zöldségeket beszélni, ezért kimaradt a retek és a gomba.)

Kövess bennünket weboldalunkon, Facebookon, Instagramon, Tumblr-en!